A középiskolásokkal már jó ideje a virtuális térbe költöztünk, a tanítás online zajlik, s mostanra már egyre jobban hiányoznak a mindennapos interakciók, impulzusok. Az iskolai élet emberi viszonyrendszereinek izgalmai elvesztek.

Az online térben kis ikonok lettünk, eltűnt a személyes kapcsolat. Összeszedtem, hogy nekem, gimnáziumi tanárként mi hiányzik legjobban a suliból.

Tanári szerep újratöltve

A járványhelyzet miatt sajnos érthető módon laptopokba, mobilokba és asztali gépekre költöztek át a tantermek.

Sok kollégámmal együtt hónapok óta már a virtuális térben tanítunk, küzdünk, igyekszünk, próbálunk új módokat találni a tanagyagunk leadására, a diákok megszólítására, ösztönzésére, aktivizálására.  Tanárként feladatunk a tantárgyunk ismereteinek átadása, az okítás, az okosítás.

De a tanítás nemcsak a tananyag átadása, hanem közös gondolkodás, beszélgetés, eszmecsere, emberek közti kontaktus, váratlan események sorozata.

Az iskola nemcsak a tanulás helye, hanem szocializációs színtér is. A mikroesemények, a testbeszédek, az emberi rezgések, a csoportdinamika elmarad. Most minden átstruktúrálódott.

Ennek bővebb kifejtése már egy másik cikk témája lehetne…

A rejtett tanterv tényleg rejtve marad

A tanítási-tanulási folyamat része a rejtett tanterv, azaz az a tudás, viselkedésminta, ami nem a tananyag része, hanem a szocializációé. Helyzetekhez való alkalmazkodás tudattalanul is átadott értékek, konfliktuskezelés, és egyéb társas kapcsolatokba felmerülő szituációk kezelése, megélése.

A rejtett tantervhez tartozik az illemre, „jó modorra”, az iskolai közösségben való viselkedésre vonatkozó ismeretek, az intézményi normák megtanulása. A rejtett tanterv rejtve marad már jó ideje a körülmények miatt.

Némi iróniával megállapíthatjuk, hogy helyette körülbelül ez van:

Interakciók – Emberek közti kémia, rezgés, csoportdinamika

Most nem arról akarok írni, ami egyáltalán nem hiányzik, mint például a meddő viták, értelmetlen szócsaták, tiszteletért vívott harcok. Mert bizony ezekből is sok van, de ezt tanárkollégáim biztosan pontosan tudják…

Pár egyéb dolog – ami egyébként annyira fárasztó, utálatos, idegesítő tud lenni -, az most mintha picit mégis hiányozna. Ilyenekre gondolok:

• heccelések
• szójátékok
• felelés és dolgozatírás közbeni vicces megnyilvánulások (mind a tanár mind a diákok részéről)
• diákok közt szövődő szerelem és annak stációi
• dolgozatról lebeszélés módszerei
• táblára firkált kedves üzenetek, de a kevésbé kedves rajzok is…
• tankönyvekkel kitámasztott asztallábak
• összefirkált falak
• veszekedő padtársak
• padban megromlott szendvicsek
• összegyűrt puskák a pad alatt

A kollégák is nagyon hiányoznak. A közös nassolások a szünetekben, a naplóírás közbeni bohóckodások és sorolhatnám még…

Őrült magyarázatok a késésre

Amin én mindig rendkívül jót derültem, az a késések miatti magyarázkodások, az okok megfogalmazása. Kértem ugyanis az osztályomat, hogy ha lehet, szofisztikáltan fogalmazzák meg a késés okát. Osztályfőnökként ebben a digitalizált világban nyilvánvalóan már Messengeren kapom az üzeneteket: dugóból, beragadt liftből, fialó kismacska mellől, kistestvér óvodájának kapujából és egyéb izgalmas helyekről.

Álljon itt pár szívemnek kedves őrült magyarázat és egy magyarázat nélküli üzenet is a közelmúltból, név és arc nélkül:

Hitelesítés céljából kép is készült: 

A kreativitást én nagyra értékelem

 

Ez egy abszolút kedvenc

Én kértem, hogy szofisztikáltak legyenek…

Szellemes, még feladvány is van:

Már szavak sem kellenek: 

 

Abnormális időben feltett furcsa kérdések azért vannak

Már tavaly, 2020-ban is át kellett térni a digitális oktatásra, így akad néhány üzenet a telefonomon, amiben a megcsúszott időérzék miatt a diákok teljesen abnormális időben (este 10 után, éjjel 3-kor) írnak nekem. Két „alvásidőben” érkezett érdeklődést mutatok a gyűjteményemből:

A tanár 0-24 tanár

 

Vannak, akiknek éjjel is az eszébe jutunk

 

Rituálék, műsorok, ünnepségek

Végzős osztályfőnökként szomorú vagyok, hogy nem tudtam az osztálykámat szalagtűző bálon táncolni látni. Nem tudtam feltűzni nekik a szalagot, nem volt pár önfeledt pillanat, amikor elfelejthetjük a 4 év során felmerül gondokat, nehézségeket. Az ilyen események mindig átszínezik kicsit a múltat is, a sérelmeket és a kellemetlenségeket is feledtetik. A vicces osztálytáncok, osztályvideók emlékezetes, megható percekkel ajándékoznak meg.

Van pár olyan pillanat az ilyen ünnepségeken, ami bizony megérinti a tanárok lelkét, meg is könnyezik a diákjaikat. Van abban valami lélekmelengető, amikor egy pedagógus látja, hogy a diákjai felnőttek/ megnőttek, érettségihez közelednek.

Hiányoznak azok a momentumok, együttlétek, amelyeket a diákok sokszor unnak, feleslegesnek tartanak, s csak később jönnek rá, hogy mennyire beépül egy-egy érzés, villanás ezekből az ünnepségekből az iskolából megmaradó emlékek közé.

Várom, hogy legyenek újra ilyen villanások..

R. Szabó Zsuzsa